lindsay-henwood-47743-unsplash

Könyvajánló Jorge Bucay: 20 lépés előre c. könyvéről

Megfogadtam, hogy minden kritikai szavam mellé állítok egy támogatót is.

Pszichológus vagyok, a személyiség állandó fejlődése, az integritásunk elérése szívügyem. Ezért szívesen olvasgatom az önfejlesztő , önsegítő könyveket, bármilyen műfajban és bármilyen szerzőtől, és lelkesen ajánlom is, ha hiteles, korrekt, esélyegyenlő és tudatosan átgondolta mondandóját a szerző. Ebben a műfajban épp most fejeztem be egy mértéket meg nem ütő könyv kritikáját, úgy gondoltam, hogy ideje ajánlanom olyat is, ami minden önmaga kiteljesedésén dolgozó embernek támogatást nyújthat.

Első benyomások

Jorge Bucay könyve már hónapok óta elfeledve feküdt a pszichológusi szobám asztalának sarkában. Korábban azért került oda, hogy kéznél legyen, ha időnként belenéznék, hogy gondolatot, inspirációt, erőt merítsek belőle.

Kedves a szívemnek ez a könyv, mert a barátnőmre emlékeztet, akitől kaptam, és akivel sok-sok órát töltöttünk azzal, hogy az életünk kérdéseit bátran, a lényegig lemarkolva megtalálni, de legalábbis megérteni igyekezzünk a beszélgetéseinkben.

Vele minden beszélgetés egy kisebb katarzissal ért fel. Úgy éreztem én is folyamatosan fejlődök, változok, tisztulok, fényesedek, igazabb leszek, amíg vele beszélgetek és neki igyekszek segíteni.

Azt hiszem Jorge Bucay írása is ilyesmi, ilyen hatást tesz az olvasójára. Lehetne közhelyes is, de a jól adagolt bölcsesség és tanító mesék, személyes történetek, akár botlások őszinte feltárása miatt nem az.

Először is, szerény, nem túlírt, könnyen olvasható, és már abból is tudom, hogy valódi zsebkönyvnek, lelkitámasznak szánta az írója, hogy a 20 lépés önmagában – fejezetenként egy-egy –  elég lehet annak, aki az élet útvesztőjében támaszt keres.

Ugyanakkor nem arrogáns, hiszen nem ígér sokat, és nem a bölcsesség kövét adja. Nem szabályokat sorol, hanem csak az önfejlődés egy lehetséges újtját rajzolja ki előttünk.

Aki akarja, kövesse.

Merre is megy ez az út?

Az ‘Ismerd meg önmagad’ lépéssel indul, és a ‘Válassz jó társaságot’ 10. lépésén át végül eljut a ‘Ne kételkedj a végeredményben’ lépéséhez kapcsolódó gondolatokhoz.

Tetszik a könyvben, hogy időnként személyes, de a jól eltalált arányérzékkel nem traktál önmagával, de nem is távolít el.

Egyfajta csöndes melegséget sugároz, mintha csak azt mondaná ‘itt van az 50+ évem leszűrt bölcsessége, vegyétek, vigyétek, hátha nektek is ad’. Hitelessé teszi számomra, hogy sugárzik a könyv lapjairól a hitvallása, a derű fontosságát nem is kellene a 4. Lépésként hangsúlyoznia -‘Nevess szívből‘- mert árad a sorokból.

Több lépést tehetünk előre azzal, ha finomítjuk az ‘élni és élni hagyni’ elvét, például Bucay szerint azzal, ha megpróbálunk meghallgatni és valóban meghallani másokat, igyekszünk barátságosak és méltányosak lenni, mindez hozzásegíthet minket, hogy a ránk kiszabott úton ne kelljen egyedül mennünk, hanem legyenek mindig társak mellettünk. Ez nagyon fontos szempont, mert segít egyszerre önmegvalósítani úgy hogy közben a saját közösségünk építésére és fenntartására is sarkall. Ugyancsak ide passzol az a darwini evolúciós elméletet is cáfoló gondolata, miszerint a fennmaradáshoz  kell ugyan a folyamatos fejlődés, de nem elsősorban a versenyzés formájában, hanem együttműködéssel. A könyv egyik legütősebb három kérdése nagyon egyszerű, de nagyon alapvető, amit javasol mindjárt az elején az önmagunk megismerése útján. Azt mondja, tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket, szigorúan ebben a sorrendben : ‘Ki vagyok, Hová megyek, Kivel?

Ha ezekre a kérdésekre sikerül válaszolnunk, már nagyon sokat megtudtunk magunkról.

Az első tíz lépés elindít az önismeret kacskaringós útján, amit könnyebben járunk, ha a következő tíz lépésre is figyelünk. Nagyjából a következőket foglalja össze:  az előítéleteinket dobjuk sutba, váljunk képessé a kreativitásra, és főleg, használjuk ki mindig a nekünk jutott időt, minden napnak minden percét.

Hogy hogyan tudjuk a képességeinket kibontakoztatni, abban segít a ‘kockáztass józanul’, a ‘ne félj a kudarctól’, és a ‘kezd újra’ elv.

Ami nekem személyésen a legfontosabb, az önbizalmat, és a világba vetett hitet erősítő legutolsó lépés: ‘ne kételkedj a végeredményben’. Amilyen egyszerűnek hangzik, olyan nehezen megy nem kételkedni, de végtelenül fontos, -ahogy én is megtapasztaltam számtalanszor bármilyen tervemet eljuttani a végéhez-. Enélkül  a szilárd hit nélkül szinte nem is lehet…

Ha néha elveszek a világ dolgai közt, már az is segít, hogy elolvasom a tartalomjegyzékét Bucay könyvének. Itt, mint a mondanivaló csontváza szerepel a 20 lépés. Rájuk tekintek, és kicsit ízlelgetem magamban a jelentésüket.

Ilyenkor ‘Aha élményem’ lesz. Ja igen! Tényleg! Ezt, vagy azt nem szabad elfejetenem, és mindjárt minden könnyebb lesz.

Ennyit ad ez a könyv. Szerintem ez sok. És nagyon sokszor ennyi elég annak, aki épp egy napra, órára, percre elakadt az életében…

Hozzászólás

Your email address will not be published.